Szerves szerkezetelemzés és infravörös kromatográf
Amikor először hallottuk az infravörös kromatográf nevét, a kémia tankönyvben el kell mondani, hogy a szerves anyagok funkciós csoportjainak vizsgálatára használható. Az elv az, hogy a különböző struktúrák eltérő mértékben nyelnek el infravörös fényt, ami visszaverődik a spektrumban. Elemzésre használható.
1.Prizma- és rácsspektrométer
Ez egy diszperzív spektrométerhez tartozik. Monokromátora egy prizma vagy egy rács. Egycsatornás mérésről van szó, azaz egyszerre csak egy keskeny sávú spektrális elemet mérünk. A prizma vagy rács elforgatása és orientációjának pontonkénti változtatása után mérhető a fényforrás spektrális eloszlása.
2. Fourier transzformációs infravörös spektrométer
Nem diszperzív, a mag része kétsugaras interferencia, általánosan használt a Michelson interferométer. A mozgó tükör elmozdulásakor az interferométeren áthaladó két koherens fény közötti optikai útkülönbség, valamint a detektor által mért fényintenzitás is változik, ezáltal interferenciamintázatot kapunk. A Fourier-transzformáció matematikai művelete után megkapjuk a beeső fény B(v) spektrumát.
Fourier transzformációs infravörös spektrométer
A Fourier-transzformációs spektrométer fő előnyei:
1 többcsatornás mérés javítja a jel-zaj arányt;
2 Nincs be- és kilépési rés korlátozás, így a fényáram nagy, ami javítja a műszer érzékenységét;
3 A hélium és a neon lézer hullámhossza mint szabvány, a hullámérték pontossága elérheti a 0.01 cm-t;
4 növelje a mozgó tükör mozgási távolságát a felbontás javítása érdekében;
5 munkasáv kiterjeszthető a látható tartománytól a milliméteres tartományig, lehetővé téve a távoli infravörös spektroszkópia meghatározását
A fent leírt különféle infravörös spektrométerek mind az emissziós spektrumot, mind az abszorpciós vagy reflexiós spektrumot képesek mérni. Az emissziós spektrum mérésekor magát a mintát használják fényforrásként; az abszorpciós vagy visszaverődési spektrum mérésekor fényforrásként wolfram halogén lámpát, Nernst lámpát, szilícium-karbon rudat és nagynyomású higanylámpát (a távoli infravörös tartományhoz) használnak. Az alkalmazott detektorok főként hőérzékelőket és fotodetektorokat tartalmaznak. Az előbbihez tartozik Gaolai medence, hőelem, triglicin-szulfát, triglicerid-szulfát stb.; az utóbbi higany-kadmium-telluridot, ólom-szulfidot és antimon-telluridot tartalmaz. A leggyakrabban használt ablakanyagok a nátrium-klorid, kálium-bromid, bárium-fluorid, lítium-fluorid, kalcium-fluorid, amelyek alkalmasak a közeli és a középső infravörös régiókra. A távoli infravörös tartományban polietilén lemez vagy poliészter fólia használható. Emellett gyakran használnak fémbevonatú tükröket a lencsék helyett.
